Kerékpárral Pekingbe

Teng Zhu Shi 116 km. Reggelre kelve úgy döntöttünk, nem szarakodunk tovább. Éjjel kemény munkával megjavítottuk az input-output perifériákat. Az elitcsapat újra bevetésre készen állt. Bozsó "Saridon Nincs Időm a Fájdalomra" István ezt a tételt lényegesen szerényebben fogalmazta meg: "A tápos csibék újra úton". Rögtön defekttel indítottunk. Zsolt 5 perc alatt belsőt cserélt, aztán nemsokára már Shandong tartományban tekertünk. Az előző nap tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy a kínai konyha kulináris kihívásait ma nem feszegetjük tovább, de Istvánnál dél körül a gyomorállat enni kért. Ez jó jel. Gyorsan befaltuk azt, amit az út szélén találtunk. Valami rákokat, meg leginkább főtt (reméljük) marhahúsnak kinéző dolgot. Az út elég egyszerű volt, talán kétszer tévedtünk el, de gyorsan javítottunk.

Néhány szót az étkezésekről. Itt nincs olyan, hogy bemegyünk a boltba és kérünk zsömlét párizsival. Nincsenek boltok, és nincsenek otthoni megszokott élelmiszerek. Pontosabban kis boltok vannak, ahol tea, kóla, keksz, meg vödörnyi leves kapható. A leveshez jobb helyeken adnak forró vizet és ott a boltban meg is lehet enni. Általában az utcán vagy otthon étkezik mindenki. Ezen kívül, amit felismertünk, de nem ettünk: csirkeláb minden mennyiségben. Előre csomagolva (hűtés nélkül). Az utcai árusoknál lehet főtt húsos gombócokat enni, meg amiket már mi is és kurtoskalacs is írt. Persze mindez kezmosás nélkül. Ha jön a baj, akkor nem az van, hogy hazaszaladok és beveszem a gyógyszert, lefekszem aludni, hanem gyorsan valami szállást kell keresni stb. Nem részletezem. Ezek és a betevők felkutatasa mindennapi rutinná vált. Csakúgy, mint a közlekedés.

Istvánnal beszéltük, hogy hazatérve nehéz lesz átállni. Látom magam előtt, mikor a szegedi Kárász utcán lecsap a gyalogosokra, félrerúgja a többi biciklistát és elküldi 'zanyjába a sarki rendőrt. Itt úgy megy mindenki, mintha az élete múlna rajta. Nincs jobbkéz szabály, elsőbbség, stop. Egyáltalán semmi. Kresz táblák sincsenek. Simán szembejön (kocsival!) a saját sávodban és nem lassít! Dudál, mint állat, hogy leszakad a fejed. Ha gyors vagy (azok vagyunk) megúszod.

Dehirdratáció mentes további szép napot. A tűzijátékot nem várjuk, meg van az itt minden nap.

Holnap tovább északnak a 104-en.

Xuzhou 132 km. Csapataink harcban állnak (részletek később). Reggel 7-kor már a kürtöskalács féle menüt ettük a piacon. Hosszúlángos kemencében sült cipóban, megkenve valami csípős cuccal. Energiabomba! Minden az elképzelések szerint alakult. 22 km-es átlaggal nyomtuk XuZhou fele. Hgabo-nak, nekem is és MZs-nek is igaza volt. XuZhou-ba igyekeztünk, ami némelyik térképen Suzhounak van feltüntetve. Vannak itt a blogon hozzáértőbbek is, biztos tudnak magyarázatot adni az atírási problémákra. A navigálásról azért néhány szót: Kínai nyelvű térképeink vannak, hogy ha segítséget kell kérni, akkor csak rá kelljen mutatni az adott útra illetve helyre. Ebből adódik, hogy mi egy hanzit ill. kanji-t sem értünk belole. Van nálunk egy Garmin Etrex Legend CX GPS, ami az általunk bejárt terület térképeit tartalmazza. Itt angol karaktereket látunk. A napi navigáció úgy néz ki, hogy megkeressük mondjuk a kisház-közlekekedési lámpa-madárijesztő nevű helyet, beallitjuk a GPS-t irányba és ha elveszítjük az utat (kereszteződésekben többnyire nincs számunkra érthető útjelzés!), akkor elő a GPS-t, hogy belőjük az irányt.

Wuhe 102 km. A szandáljainkat reggel visszakaptuk. Addig mindenki kapott egy papucsot. Bíztam benne, hogy kitakarítják, de szerintem ez nem történt meg.  Mondjuk ezért az árért nem is várható. 60 Renminbi-t fizettünk hármunkra. (1 yuan = 21 Ft). Gyors reggeli a piacon, majd délelőtt jó kis hullámos, bivalyokkal és mogyoróval teli tájon tekertünk. Ez utobbit az úttestre terítve szárítják. A kis falvak és városok, nagyon durván néznek ki európai szemmel. Viszont roppant kedvesek és segítőkészek az emberek. Az egyik kisvarosban megint motoros felvezetést kaptunk. Legjobban azzal lehet megnevettetni őket, hogy megkérdezzük, beszélnek-e angolul illetve Tsingtao sört kérünk. Pedig szerintem ezt teljesen helyesen mondom. Mind a kettőtől teljesen kibuknak. Nanjing óta nem láttunk külföldit. Gondolom ők sem sűrűn. Ez egyáltalan nem turisták járta hely. Nagyon sok dolgot nem értünk, hogy miért van így, de számukra ezek egyértelműek. Igyekszünk elfogadni őket. Vendégek vagyunk.

Mingguang 133 km. Elég durvára sikeredett a mai napunk. A szakadó eső ellenére simán kitaláltunk Nanjigból, nem sokkal később átkeltünk a Jangce-n, de ez volt az egyetlen pozitívuma a napnak. Gyanús volt, hogy az innen már  Pekingig tartó 104-es úton szinte senki sem jár. Nem sokkal később kiderült miért. Felszedték az utat Az alapig. Aztán felöntötték murvával. Az utolsó 110 km-t ezen a felületen tettük meg. Kivéve, mikor annyira nem volt út, hogy ismét elkavartunk. Ebben a helyzetben már szinte meg sem lepett, hogy egesz nap esett, jó nagy szembeszél volt és szinte egyfolytában felfele mentünk. Hangulatunk a béka segge alatt volt, a helyzetet jól jellemzik az ismetlődő: murva anyád felkiáltások. Nagyon szegény és piszkos vidéken tekertünk. Szinte hihetetlen körülmények között élnek itt emberek. Végül tök sötétben a feltúrt út gödreit és az új alap csapdáit kerülgetve értük el Mingguang városát(?). Nem láttunk belőle semmit, egy utcai árusnál vettünk egy egész sült kacsát, aztán megtaláltuk azt a munkásszállás szerű helyet, ahol aludni lehet. 20 ágyas szobák vannak, de lehet fürdeni. Mi a VIP részt kaptuk, 3-an vagyunk egy szobában.  A szandálunkat azonban a portán elvették.

Nanjing 149 km. Reggel sehogy sem akart beindulni a dolog. Nem éreztük az utat. Ebben szerepe lehet annak is, hogy ismét rizset reggeliztünk. Lassan jöttek a kilométerek, az egyetlen látványosság egy nappali tüzijáték volt, mikor éppen egy esküvőn hajtottunk keresztül. Aztán 90 kilométer körül elkezdőtek a hegyek. Na ez vitt valami színt az életünkbe. Nagyon unalmas volt már 3 napon keresztül gyárak, folyók és földek mellett tekerni. Nagyon szép hegyek között gurultunk, a csúcsokon kis pagodás szentélyek állnak. Sajnos annyira szmog párás a levegő, hogy 100 méteren túl semmit nem érdemes fényképezni, mert csak szürke foltok látszanak. Nem panaszképp, de még nem láttuk a napot! Ami nem baj. Elég meleg van így is. Pi-tyu ellenálhatatlan kényszert érez, hogy a helyi erők kétütemű pöfögőjével versenyezzen. Minden alkalmat megragad, hogy alázza őket. És van, mikor visszafelé sül el. Na az egyik ilyen párbaj után a csúcson lihegő Pi-tyu a következő egyszerű igazságot fogalmazta meg irányomba: “még egy ilyen emelkedő és kiköpöm a tüdődet”. Mindenesetre a  hegyek között jobban haladtunk, mint a síkon, ennek is köszönhető, hogy délután 4 körül elértük Nanjing határát. Persze tapasztalt sinológusként tudtuk, hogy innen még több óra tekerés a város. A jó szerencse ismét segített. Maverick személyében. Éppen montival zúgott le a hegyoldalon, mikor észrevett és megkérdezte miben segíthet. Mondtuk, hogy szállás kellene. Telefon elő, szervezés majd alig másfél óra tekerés után itt álltunk a belvárosban az egyetem mellett egy diákszálláson. Felkísért a szobánkba, fordított kínaira, majd egy közös fényképezés után hazaindult. Itt lakik ő is a városban, de addig még van neki 20 km.

120 km tekerés, Changzhou-ban vagyunk. A délelőtt úgy alakult, mint eddig mindig, tekerés a szmogban és melegben. Kivételesen úgy döntöttünk, hogy ebédelünk. Nem kell nagy dologra gondolni. Először egy útszéli sofor kifőzdében emelgettük a fazekak tetjejét, de aztán úgy döntöttünk, hogy: nem. Végül egy lepusztult környék (lásd kép) kisboltjában vettünk magunkhoz némi tápot. Persze nem találtuk a visszavezető utat. Két órát és fejenként 1 liter vizet veszítettünk,  míg végül ráakadtunk. Aztán a nap végén következett a szokásos szálláskeresős játék.

Terven felül sikerült megoldani a mai napot. Keresztbe átszeltük Shanghai-t és el is hagytuk. A mai nap 140-km-t mentünk. Suzhou-ban vagyunk. Infernális élmény volt. Akár új túlélő versenyt is lehetne rendezni, aminek címe: Shanghai keresztben kerékpárral. Elmondhatatlan forgalom és közlekedési morál. Sebességünk lassúságunk eredményeképpen a korai indulás ellenére majdnem dél volt, mire rendesen elkezdhettünk tekerni. Ekkor következett 40 kilométer útfelbontás, amit megoldottunk. Estig nem is álltunk meg még enni sem. Nem tudtuk hova érunk, hol alszunk és ez volt az első igazi tekerős napunk. Végül egy kínai vendéglőben foglaltuk össze a napot, miután kikértük az adagokat. Azt elfelejtettük, hogy kínában a leves az utolso fogás igy felzabáltuk Zsolt szecsuáni marhapörköltjét leves gyanánt, bár gyanús volt, hogy mi tojásos paradicsomlevest rendeltünk. A durva az volt a dologban, hogy Pi-tyu az első kanál után kijelentette, hogy ez ehetetlenül csípős. Ez letaglózott. Ilyet tőle, aki az erőspaprikák nagy barátja még nem hallottam! Félve kóstoltam meg, de vegül is csak Ő volt gyenge. A cuccot meg lehetett enni. Meg is ettuk. Zsolt már rákészült az ő adagjára (a kenyeret sajnos nem ismerik), mikor megérkezett a paradicsomleves. Egy fagylalttal vígasztaltuk meg.

Holnap elindulunk Wuxi felé, aztán tovább a Taj tó partján.
Ez így leírva szépen hangzik, de nem ígérhetek mást, csak szmogot, párát és 35 fokot.

Ma felderítő csapataink majdnem kudarcot vallottak. Elmentünk, tekertünk 80 km-t és bekavartunk a Shanghai melletti agriculturált területekre. Rizsföldek, csatornák dzsunkák tömege, meg ezer út. Közben, hogy tökéletes legyen a dolog, iszonyú felhőszakadás. A bukómról úgy folyt a víz, hogy nem láttam semmit. Ezzel együtt  nem volt kellemetlen, mert meleg volt az eső is, az idő is. A felhőszakadás előtt nem is értettük, hogy miért van itt minden út lebetonozva. Most már értjük. Egy pillanat alatt hajtókarig érő vízben tekertünk. Végul a GARMIN GPS-ünk mentette meg a helyzetet. Azzal sikerült visszanavigálnunk. Sajnos este 7-kor mar tök sötét van... Irgalmatlan nagy a város. Elmondhatatlan. A statisztikák szerint 16-20 millióan lakják. Pontos adat nincs. A belvárosban 9 millióan (!) élnek. Állítólag a világ legsűrűbben lakott városa. Rengeteg az emeletes lakópark. Minimum 50 emelettel kezdenek. A többi ennél nagyobb.

Ma a Maglev gyorsvasúttal mentünk be a városba. Az eszközt a  Siemens építette és 430 km/h tud. Félelmetes élmény volt, videó készült. Beszéltünk Guczó-val, aki Shanghaiban a magyar kolónia egyik oszlpos tagja és Cseuz Laci bácsival, aki 2 hete már erre (is) járt. Fontos dolgokat tudtunk meg. Innen is köszönet a segítségért! Holnap elmegyünk kerékpárral felderíteni a környéket, mert csütörtök hajnalban indulni szeretnénk. A Jangce-n biztos, hogy komppal kell átkelnünk, mert a hidakra csak autópályák vezetnek fel. Megnéztük az egyiket. Nem lesz gond. Csak el kell jussunk addig, ugyanis kinn lakunk a Sárga tenger partján és innen 40 km a város. Onnan meg több mint ennyi a széle. Őrület. Naponta metróval és busszal megyünk be, de ma találtunk egy föld alatti varost. Komolyan, láttuk a felszínt, ami hatalmas terület (lásd előző post), de ugyan ennyi lehet alul is.

Ma megpróbáltuk felmérni a terepet kerekpáros szempontból. Durva. A forgalom és a morál is. A város nagyságában megfelel egy hazai megyének. Csütörtöki reggeli indulásunk során már nem biztos, hogy el is tudjuk hagyni. 

Hatalmasak a terek, rengeteg felhőkarcoló ugyanakkor 100 méterre már nyomortelepek. Próbáljuk felvenni a ritmust,  és elvegyülni a helyiek között. Egyelőre nem mindig sikerül. Ma már kínait ettünk, sőt benéztünk a piacra is. Nekem eddig Marrakesh volt a csúcs, de ez néha túltett rajta. Találtunk egy békaárust. Volt többféle békája (élő). Pi-Tyu sírva kérte, hogy vegyünk hármat az ebédhez, mert otthon is ez van a pörkölt mellé. Zsol-ti-val nehezen elrángattuk.

A Net katasztrofális. Visszasírjuk a modem gyorsaságát. Ez az oldal 25 percig töltődött be. De van, amit meg sem tudunk nyitni. Holnap probálunk képeket küldeni. Érdekes lesz.

A csapat szegedi tagjai (Pityu és Zsolt) csakúgy, mint 4 éve, Kardos Atya áldásával indulnak útnak.

Holnap repülünk!
Találkozunk 11-kor Ferihegy 2A-n
Legközelebb Shanghai-ból!

A tegnapi szegedi sajtótájékoztató eredményei alább:

• Délmagyar
• Független Hírügynökség (Szombaton magyarok indulnak kerékpárral a pekingi Paralimpiára)   (2008.08.06 13:37)
• Magyar Paralimpiai Bizottság

Az EDF Démász Olimpiai Fesztivál keretén belül Sajtótájékoztatóval
egybekötött búcsúztatóval indulunk a Paralimpiára. Résztvevők:

a Pekingi Paralimpián induló Béres Dezső, és mi hárman akik kerékpárral
vágunk neki a Shanghai-Peking távolságnak.

Időpont és helyszin:
augusztus 07. (csütörtök) 11 óra
Szeged, Démász Zrt. Központi ép. aulája
Klauzál tér 9,