Kerékpárral Pekingbe

Eltelt 4 év és itt az újabb Olimpia.

Utunk könyv formátumban elérhető ITT

Idén London.

Megyünk!

Részletek ITT

Úgy gondoltam itt most befejezzük ezt a blogot. Mindent elmondtunk, amit szeretnénk. DVD-k készen, a Napló íródik. Vagyis dehogy íródik, magától nem megy.

Búcsúzóul idelinkelem a Kínai Rádió magyar nyelvű adásának egyik velünk készített riportját.

első rész
második rész

A riport befejező része az azsia.net-en olvasható (kösz Kalács!)

Legközelebb London felé......

A DVD-k készülnek. Lesz egy rövid klippszerűen összevágott darab, ahol 20 percbe sűrítettük össze utunkat és készül egy 2 órás, korhatáros változat is (csak magunk és elvakult rajongók számára), amiben mindent megmutatunk...!

Itt van az egyik videoklipp, ami nap, mint nap ment a Paralimpia alatt a kínai adókon. A mozgáskorlátozott sportoló szerepében Andy Lau, aki Kína (Hong-Kong) legismertebb színéze. Jackie Chan csak második mellette. De nem ezért érdemes megnézni.

Elég elfoglaltak vagyunk mostanában (munka, család stb.) ráadásul készítjük a DVD-nket is, ezért aki régi paralimpiás kalandjainkról (Ausztrália, Görögország) szeretne olvasni hasonló stílusban, az a linkekre kattintva megteheti. Itt komplett naplókat talál.
Hónapok kérdése és elkészül kínai élménybeszámolónk is. Terveink szerint ez is letölthető lesz, hacsak el  nem száll az agyunk és pénzessé tesszük a letöltést. De szerintem nem.

Megkaptuk a Kalács által készített képeket. Kalács jobb oldalon. Köszönet érte!
A többi ezen a fotógalérián megtekinthető.

A tegnapi kecskeméti Critical Mass-ról jut eszembe, hogy Kínába személyesen is megtapasztaltuk a kifejezés fogalmát. Critical Mass - Kritikus tömeg. Kínában a gyalogátkelő helyeken nincs elsőbbsége a gyalogosnak. Illetve nem ismerjük a hivatalos ottani szabályokat, de az autók biztos nem állnak meg. A kifejezés egy kínai kísérlet eredményéből adódik. A gyalogosokok száma a gyalogátkelő (zebra) előtt addig növekszik, míg eléri a kritikus tömeget, amikor már együttesen le mernek lépni a nem lassító autók elé. Na ilyen kísérletben mi is részt vettünk nap, mint nap. Kerékpárral és gyalogosan is.

Amíg nem jut eszünkbe okosabb, addig idemásoljuk a Kecskeméti TV keddi sportműsorában élőben (live)  adott  élménybeszámolónkat sok-sok exclusive videobejátszással. 

A tegnapi post nem várt érdeklődést váltott ki. Többen megkérdőjelezték az említett videó létezését. Mások (elvakult Bozsó István fanok) sírva könyörögtek érte. Bevalljuk utóbbiak voltak kevesebben.
Mindenki megnyugtatására ezennel közzétesszük az említett felvételt. Érdemes megfigyelni a fejbiccentő izom (musculus sternocleidomastoideus) tudatos használatát, valamint a láb és a felsőtest szeletelő mozgását. Bartók Béla fél életét odaadta volna ezért az ellenpontozott motívumért! István szerénysége tiltja, de mi azért eláruljuk: kínai nyelv terén tanúsított elmélyült ismeretei lehetővé teszik, hogy a papírt fejjel lefelé fogva pont ugyan annyira tudja olvasni a szöveget, mint helyes irányba fordítva. Mondjuk ezt én is tudom.
 

Szerencsésen megérkeztünk, bár én Ócsa magasságában vettem észre, hogy egyik biciklis táskám  még mindig a reptéri csomagkiadó futószalagján kering, így aznap este másodszor is megnéztem Ferihegyet.

Igazából úgy gondoltuk, hogy a múltkori bejegyzéssel lezárjuk a blogot. Szerintem ezt egyértelművé is tettük. Azonban a tömegek nyomására kénytelenek leszünk tovább folytatni.

Ez nem lesz egyszerű!

Elsőként három klipp, amin nap, mint nap éltünk. Ezek mentek Pekingben a TV-ben, a metrókon, a buszokon, utcai kivetítőkön és minden audiovizuális eszközön. Az első előadásába Pityu  is (kínai nyelven) részt vett az Ég Kapuja templomi felvételen. Erről nekünk videónk van, de ez a változat érthető okokból nem került adásba.

Bejing Welcome
Beijing, Beijing wo Ai Bejing
Forever Friends

Sajnos teniszezőink, bíztatásunk ellenére, párosban is kiestek, ezért délután már a stadionban voltunk. A bejutás nem volt egyszerű, mindenkit motoznak, minden táskát tételesen átnéztek stb. Ennek megfelelően az egyik beléptető kaput fel is adtuk. A sorban állók valószínűleg még mindig ott állnak. Hihetetlenül telt ház volt. Csak a stadionban 90.000 ember biztatatta a paralimpikonokat.

Keső estig bírtuk aztán elhagytuk a fészket. Kirepültünk, vár az otthonunk.

Ma még a hotelben alszunk, de aztán holnap reggel 6-kor irány a repülőtér.

Csak rajongóknak: szeptember 11-én 17.55-re érkezünk Ferihegy 2A-ra az Air France 2294-es járatával.

Kicsekkolunk, interjút adunk a Fókusznak és újból otthon leszünk 33 nap távollét után.

Még egyszer mindenkinek köszönjük a segítséget!

Köszönjük Kína, köszönjük kínai emberek!

Felejtehetetlen volt!
 

Szeged Labdaház '88-as egyéni bajnoka, a játékokra akkreditált szakkomentátorunk ma lukra futott. Vele mi is. Nagyjából 4-5 kilométert gyalogoltunk mire elértuk az Olympic Green teniszpályáit. Kiderült, hogy Prohászka Csaba és Farkas Laszló ugyan az egyéniből kiesett, de ma párosban megmutatják a magyar virtust. Már délelőtt melegítettünk a különféle pályákon, köztük a center pályán. Szakértőnk keveselte a röptét és a hálójátékot, de ez kerekesszékes tenisz estében talán érthető. Aztán, mire a mieink sorra kerültek, elkezdett szakadni az eső. A meccset elnapolták, holnap újból próbálkozunk, aztán este megyünk a Madárfészekbe az atlétikai döntőkre.

Jó hír, hogy az első aranyunk (Sors Tamás) mellé két bronzot is szereztünk. (Sors Tamás, Vereczkei Zsolt) mindketten úszók!

Ma reggel a Madárfészekben kezdtünk, atlétikán, majd Gyurkota Józsefnek és Béres Dezsőnek szurkoltunk a boccia versenyen. A szabályok némileg hasonlítanak a petanque szabályához. Egy eldobott "öcsi golyót" kell saját golyókkal a legjobban megközelíteni. Sajnos szoros küzdelemben mindketten elvéreztek, de az igazi számuk a páros. Ott még szoríthatunk értük.
Az Olympic Green-ben ( a stadionoknak helyet adó hatalmas terület) megint az történt, hogy egy család megkért, fényképezkedhessen velünk. Az egésznek az lett a vége, hogy egyre többen érkeztek, nőtt körülöttünk a tömeg, ami újabb amatőrfotósokat generált és a végén már vagy ötvenen kattogtattak, filmeztek. Megint azt hitték, hogy valami hírességek vagyunk. Ezek annyian vannak, mint a kínaiak! Gyorsreagálású egységünk rögtön kidolgozta a menekülési taktikát: a következő kisgyerekkel még fényképezkedünk, aztán leszegett fejjel, sprintelve elmenekülünk a Fencing Hall felé, mert lekéssük a boccia versenyt. Megúsztuk.
Holnapra teniszre megyünk. Sajnos a magyar versenyzők a mai nap kiestek, de ezt a jegy vásárlásakor még nem tudhattuk. Azért kíváncsian várjuk, hogy lehet kerekesszékben teniszezni.
Szakkomentátorunk 1988 Szeged Labdaház egyéni bajnoka lesz. Hogy ki Ő?
Megfejtéseket a szokásos e-mail címre kérjük.
 

Ma vettünk jegyeket a hátralévő napokra. Ez így leírva egyszerűen hangzik, de gyakorlatban nem az. Jegyekhez kétféle módon lehet jutni, mint idegennek (Alien).

1. Lehet online rendelni és dombornyomású kártyával fizetni (ez nálunk nem játszik).
2. Be kell fáradni egy Bank of China fiókba és nagyjából 2 óra sorbanállás után hozzá lehet jutni a maradék jegyekhez.

Azt sajnos elfelejtettük, hogy ez itt Kína. Mindenki hazafias kötelességének érzi, hogy ott legyen a Paralimpián is. És ez így jó. Aznapra jegyet venni olyan ritka, mint egy zsákolás a kerekesszékes kosárlabdamérkőzésen. Ennek megfelelően ma átutaztuk egész Pekinget az előbb említett esemény megtekintéséért, ahova csak azért kaptunk jegyet, mert nem játszott Kína. Azért holnap ott leszünk Béres Dezső és Gyurkota József boccia versenyén, majd a hátralévő napokban megyünk a Madárfészekbe az atlétikai számokra, a kerekesszékes tenisz magyar vonatkozására (Farkas László, Prohászka Csaba) és minden vágyunk bejutni az Aqutics Centerbe, bár ez lehetetlennek tűnik De volt már hasonló feladatunk és azt is megoldottuk.

Pityu (és mi is) teljesen el van ájulva az itteni rendszertől. Amint felszállunk egy tömegközlekedési eszközre, mondjuk buszra, ketten-hárman letapossák egymás sarkát, hogy átadják neki a helyet. Ha ez mégsem valósulna meg, akkor a piros karszalagos kalauz néni, ékes kínai nyelven (az eredmény tekintetében) valószínű a következő felhívást teszi közzé jó hangosan: Figyelem! Helyet kérek egy külföldi mozgáskorlátozott sportolónak! Erre a fél busz feláll és szinte belelökik a székbe Istvánt. Én még nem ültem a helyi viszonylatokon, Ő mindig! Komolyan meg is fogadta, hogy Szegeden minden kínainak átadja a helyet!

Jó lesz holnap megnézni az MTV összefoglalóját, mert néha csak néztünk ki a fejünkből motyogva, mint az egyszeri parasztbácsi a Csillagok Háborúja után a mozilépcsőn: Ezt azért nem hiszem el.

Pedig minden ott történt a szemünk előtt. Valaki átrepülte az egész stadiont, táncolt a levegőben. Másfél óra alatt eltelt négy évszak. Havazott, kihajtottak a fák és lehulltak a levelek. Teljesen siket művészek táncoltak a Boleró zenéjére, kerekesszékes fáklyavivő felhúzta magát a stadion tetejére és meggyújtotta a lángot stb. Lehet, hogy csak mi járunk ritkán megnyitókra, de ez megint olyan volt, mint az utunk. Felejthetetlen.

147 ország sportolói kezdik holnap a Paralimpiát. HAJRÁ MAGYAROK!

Na, ma a kínai bürokrácia keresztbe tett nekünk. Korán indultunk, hogy nyugat felé elhagyva a várost a több száz hektáros Nyári Palotá-t fedezzük fel. Erős rendőri felvezetés volt végig és már a buszon szóltak, hogy nem fogunk bemenni. Mit hogy nem, gondoltuk, ennél kisebb dolgokat is megoldottunk már. Aztán a bejáratnál (a kínai kerteket úgy kell elképzelni, hogy minimum 3 méter magas fallal veszik őket körül, és egy vagy maximum a 4 égtáj felé nyíló, örzött bejáratuk van, ahol fizetni kell) az első kövér rendőr, akit láttunk (talán ő lehetett a körzeti meghízott) közölte, hogy itt a láng, ide ma be nem megyünk. Hát így jártunk. Utaztunk másfél órát, aztán pont a paralimpiai láng miatt nem jutottunk be. Nem volt akkreditációs kártyánk. Hogy ne veszen kárba az idő meg a pénz, elmentünk a sokkal kisebb (pár óra alatt bejárható) és nem annyira jelentős régi Nyári Palotába. Pontosabban a kertjébe (A Tökéletesség és Fény Kertje), mert nem sok maradt belőle az angolok második ópiumháborút követő 1860-as dúlása után. Rengeteg tó, vízesések, sziklakertek és hatalmas vizen úszó lótuszlevelek és virágok színesítik a látványt.

Hazaérve már itt voltak a jegyeink a holnapi megnyitó ünnepségre. (köszönet az EDF-nek)

Holnap dél körül vár minket egy ebédre és megbeszélésre a 2012-es londoni olimpiai nagykövet, aztán irány a madárfészek!

Keső este (helyi idő szerint) fogunk hazaérni. Aki első kézből szeretne információt és képeket, az szorítson, hogy ne dőljünk egyből be az ágyba.