Terven felül sikerült megoldani a mai napot. Keresztbe átszeltük Shanghai-t és el is hagytuk. A mai nap 140-km-t mentünk. Suzhou-ban vagyunk. Infernális élmény volt. Akár új túlélő versenyt is lehetne rendezni, aminek címe: Shanghai keresztben kerékpárral. Elmondhatatlan forgalom és közlekedési morál. Sebességünk lassúságunk eredményeképpen a korai indulás ellenére majdnem dél volt, mire rendesen elkezdhettünk tekerni. Ekkor következett 40 kilométer útfelbontás, amit megoldottunk. Estig nem is álltunk meg még enni sem. Nem tudtuk hova érunk, hol alszunk és ez volt az első igazi tekerős napunk. Végül egy kínai vendéglőben foglaltuk össze a napot, miután kikértük az adagokat. Azt elfelejtettük, hogy kínában a leves az utolso fogás igy felzabáltuk Zsolt szecsuáni marhapörköltjét leves gyanánt, bár gyanús volt, hogy mi tojásos paradicsomlevest rendeltünk. A durva az volt a dologban, hogy Pi-tyu az első kanál után kijelentette, hogy ez ehetetlenül csípős. Ez letaglózott. Ilyet tőle, aki az erőspaprikák nagy barátja még nem hallottam! Félve kóstoltam meg, de vegül is csak Ő volt gyenge. A cuccot meg lehetett enni. Meg is ettuk. Zsolt már rákészült az ő adagjára (a kenyeret sajnos nem ismerik), mikor megérkezett a paradicsomleves. Egy fagylalttal vígasztaltuk meg.

Holnap elindulunk Wuxi felé, aztán tovább a Taj tó partján.
Ez így leírva szépen hangzik, de nem ígérhetek mást, csak szmogot, párát és 35 fokot.