Mingguang 133 km. Elég durvára sikeredett a mai napunk. A szakadó eső ellenére simán kitaláltunk Nanjigból, nem sokkal később átkeltünk a Jangce-n, de ez volt az egyetlen pozitívuma a napnak. Gyanús volt, hogy az innen már  Pekingig tartó 104-es úton szinte senki sem jár. Nem sokkal később kiderült miért. Felszedték az utat Az alapig. Aztán felöntötték murvával. Az utolsó 110 km-t ezen a felületen tettük meg. Kivéve, mikor annyira nem volt út, hogy ismét elkavartunk. Ebben a helyzetben már szinte meg sem lepett, hogy egesz nap esett, jó nagy szembeszél volt és szinte egyfolytában felfele mentünk. Hangulatunk a béka segge alatt volt, a helyzetet jól jellemzik az ismetlődő: murva anyád felkiáltások. Nagyon szegény és piszkos vidéken tekertünk. Szinte hihetetlen körülmények között élnek itt emberek. Végül tök sötétben a feltúrt út gödreit és az új alap csapdáit kerülgetve értük el Mingguang városát(?). Nem láttunk belőle semmit, egy utcai árusnál vettünk egy egész sült kacsát, aztán megtaláltuk azt a munkásszállás szerű helyet, ahol aludni lehet. 20 ágyas szobák vannak, de lehet fürdeni. Mi a VIP részt kaptuk, 3-an vagyunk egy szobában.  A szandálunkat azonban a portán elvették.