Mai nap kivételesen kék égre és napsütésre ébredtünk. Király! Illetve Császár. A tegnapi beharangozó szerint a Tiltott Város került sorra. Még most este is minden bíborban és aranyban úszik a szemünk előtt. A már – már szavakkal kifejezhetetlen méretek, színek és felépítmények kavalkádját tapasztaltuk meg. A császári palota irdatlan, 1 km2-es területen helyezkedik el. Így térképpel a kezünkben is nehéz volt közlekedni, hát még a császári korban alkony után. Ráadásul esténként egyedüli férfiként csak a császár maradhatott a területen (na jó volt kb. 150 ágyas, meg a felesége, akik némiképp enyhítették félelmét). Teljesen elfáradtunk (hajnali futás után, ami Pityu egyik perverziója), mire a déli kapun belépve, az északin távoztunk.

Holnapra hagytuk a Kínai Nagy Falat.