Mivel a korai webtörténet sem számol be ezen időszakokban web2-es felületről, blog hiányában analóg módon készültek naplóink. Aztán hazaérkezés után persze közzé tettük őket az internetes oldalainkon.
Most itt olvasható pár érdekesebb bejegyzés útjainkról, vagy a teljes naplókat le is lehet tölteni e-book formában (PDF). Egyelőre ingyen!
Ausztrál napló (2000)
..Jól benne voltunk a délutánban, ezzel a tempóval még legalább 4 óra út állt előttünk. Mindenesetre megettük a tegnap este készített szendvicseket, de ettől nem múlt el az éhségünk viszont még szomjasabbak lettünk. Mivel pár lerobbant ház volt a hegyoldalban, elmentem felderíteni őket. Az eredményről később így tudósítottuk a nagykőrösi médiákat:
"…..Az egyik bozótból előkerült egy aboriginal (ausztrál őslakos). Ekkor először és szerencsére utoljára ütköztünk a nyelv korlátaiba. ő is, én is, az angol más dialektusát beszéltük, ezért szigorúan vett párbeszéd nem alakult ki közöttünk. Leginkább az üres kulacs, a "víz" és az "inni" szó bírt számára jelentéssel. Sajnos a harmadszori vízszerzési próbálkozására is csak olyan színû valamit tudott felmutatni, amit mi később titokban jobbnak láttunk inkább kiönteni. Az ő részéről megnyilvánuló, iróniától teljesen mentes nyelvi minimalizmus és az a tény, hogy az arckifejezése és fellépése arra vallott, miszerint legfőbb kommunikációs eszköze egy méretes kés, gyors továbbhaladásra ösztönzött…"
Nem volt mit (t)enni utolsó esélyként a Melbourne-ben kapott másik citrom maradt. Kettévágtuk és felhabzsoltuk. Mondanom sem kell, hogy emelkedővel folytatódott az út. Aztán lejtővel. Aztán emelkedővel. A legdurvább emelkedők akkor következtek, mikor már
…Mélyen betolva a kerékpárokat a homokos fövenyre, közvetlenül a víznél, ahová már a parti reflektorok fénye sem ért el, egy szállodához tartozó strandon ütöttünk tanyát. Mindegyikünk
Előbb a nap kelt, aztán mi. Nem bántuk, mert így legalább kicsit felmelegedtünk.
Még hajnal volt, de gyorsan reggelihez terítettünk a homokban, mert ki akartuk
használni a korai ébredést. Éppen abban a pillanatban, mikor az ételt magunkhoz
vettük, megjelent egy zord, nagydarab fickó és az álmos reggeli napsütésre a bicskánk
felöl érdeklődött. Zsolt éppen egy méretes vadászkéssel szeletelte a kenyeret, így
unszolásunkra megmutatta neki. Ekkor kicsit megjuhászodva, arra kért, hogy ha
befejeztük a reggelit, szíveskedjünk távozni.
Csak pár perc múlva döbbentünk rá, hogy a fickó alighanem a part őre lehetett és a beach card-unk felöl érdeklődött...
álltunk az Adria partján. Az első kempingből elhajtottak, hogy nincs hely, de a
másodiknál szerencsénk volt. Pár perc múlva a szokásos munkamegosztásban
készültek a sátrak és a vacsora. Zsolt az előbbivel én az utóbbival foglalkoztam, míg
Pityu azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy kezében egy sörrel összefoglalta a
nap fontosabb eseményeit. Vacsora után Istvánnal azért nem hagytuk ki az éjszakai
meztelen fürdőzést. Bár romantikusnak egyikünk sem gondolta a helyzetet, csupán
praktikussági okokból tettünk így, mivel a fürdőcuccok valahol a kerékpáros csomagok
legalján lapultak. Egy hollywoodi film sem végződhetett volna szebben, mint az az
este, amint a ragyogó telihold a tengerbe bukva két izmos, ámde funkció nélküli
férfisegget aranyoz be.
Új hozzászólások