A tegnapi beharangozónak megfelelően Dél-Peking felé vettük az irányt. Cél az Ég Temploma volt. Ez Peking egyik legfontosabb vallási szimbóluma. A mindenkori császárok zarándok és imádkozó helye. Itt gyújtották meg a Paralimpiai lángot is két nappal ezelőtt, de ezt akkor sajnos nem tudtuk.
Ismét bérelt biciklikkel indultunk, esőben és párában. Ezeket a paramétereket többet nem írjuk, mindenki gondolja hozzá az adott naphoz. Hideg mindenesetre nincs. Szerencsésnek is mondható, hogy a templom felé tekerve Pityu megúszott egy kínos helyzetet. Az egyik busz ablakán valaki hatalmas harákolás után akkorát csulázott ki, hogy a cucc könnyen leszakíthahatta volna István fejét, ha nincs szenzációs reflexe. Kiköpött Kína(i). A reflexre továbbiakban is szüksége volt, mert a templomot rejtő hatalmas park egyfajta szabaididő központként is funkcionál. Részt vettünk közös éneklésben, játszottunk valami játékot, amiről nem tudjuk mi, de egy tollas labdát kell leesés nélkül lábbal egymásnak passzolni. Érdekes, hogy szinte csak idősebb embereket találtunk. Ők azonban végtelenül nyitottak voltak. Volt még egy játszótérnek kinéző hely, de aztán kiderült, hogy az felnőtt tornapálya különböző eszközökkel. Itt hosszú unszolás után, a világon először be is mutattam korlátgyakorlatomat, egy saslengésből indított imadkozó sáska pozíciót. Az ugrásba rendesen beleálltam. Csakúgy, mint a görcs a kezembe. Sajnos a srácok röhögtek, más meg nem látta. Majd Londonra fejlesztem még.
Maga a templom és az azt övező terek monumentálisak, mint minden itt. Hazafelé jövet a Tian'anmen tér felé tekertünk, felkészülve Mao sapkákkal, de nem volt rá szükség beengedtek anélkül is. Iszonyú nagy tér, rengeteg rendőrrel és katonával. Természetesen biciklit ide sem lehetett bevinni, de annyi volt a rendőr, hogy egyszerűen ott hagytuk az út szélén. Holnapra terveztük a Tiltott Várost, de ilyen időben…..
Új hozzászólások