Na, ma a kínai bürokrácia keresztbe tett nekünk. Korán indultunk, hogy nyugat felé elhagyva a várost a több száz hektáros Nyári Palotá-t fedezzük fel. Erős rendőri felvezetés volt végig és már a buszon szóltak, hogy nem fogunk bemenni. Mit hogy nem, gondoltuk, ennél kisebb dolgokat is megoldottunk már. Aztán a bejáratnál (a kínai kerteket úgy kell elképzelni, hogy minimum 3 méter magas fallal veszik őket körül, és egy vagy maximum a 4 égtáj felé nyíló, örzött bejáratuk van, ahol fizetni kell) az első kövér rendőr, akit láttunk (talán ő lehetett a körzeti meghízott) közölte, hogy itt a láng, ide ma be nem megyünk. Hát így jártunk. Utaztunk másfél órát, aztán pont a paralimpiai láng miatt nem jutottunk be. Nem volt akkreditációs kártyánk. Hogy ne veszen kárba az idő meg a pénz, elmentünk a sokkal kisebb (pár óra alatt bejárható) és nem annyira jelentős régi Nyári Palotába. Pontosabban a kertjébe (A Tökéletesség és Fény Kertje), mert nem sok maradt belőle az angolok második ópiumháborút követő 1860-as dúlása után. Rengeteg tó, vízesések, sziklakertek és hatalmas vizen úszó lótuszlevelek és virágok színesítik a látványt.

Hazaérve már itt voltak a jegyeink a holnapi megnyitó ünnepségre. (köszönet az EDF-nek)

Holnap dél körül vár minket egy ebédre és megbeszélésre a 2012-es londoni olimpiai nagykövet, aztán irány a madárfészek!

Keső este (helyi idő szerint) fogunk hazaérni. Aki első kézből szeretne információt és képeket, az szorítson, hogy ne dőljünk egyből be az ágyba.