Tianjin 129 km. Jó melegben indultunk, de Bozsó “Jólfésült” István bajusz és haj nélkül szinte szeletelte a levegőt. Mai távunkat sikerült rendesen belőni. 130 km-re vagyunk Pekingtől. A nap legkedvesebb története, hogy valahol (nevét nem tudjuk leiíni) mellénk szegődött egy biciklis utcaseprő srác, ki leginkább shaolin szerzetesnek nézett ki. Nem tudtuk ki Ő, nem tudtuk mit beszél, de nagyon kedvesen, szinte végig mosolyogva tette. Vagy 20 km-en keresztül tekert mellettünk seprűből és lapátból alló felszerelésével együtt egy egyszerű parasztbiciklin. Néha előrement, az emelkedőkön, mikor mi váltottunk felfelé ő fékezett, hogy utólérjük és egyfolytában beszélt a saját nyelvén. Azért azt megértette, hogy Shanghaiból Pekingbe igyekszünk és egy piros lámpánál eldobva a biciklijét elrohant egy útszéli kispiszkosba és vett nekünk három jéghideg ásvanyvizet. Örök hála érte. Utána még kilométereken keresztül ecsetelte szülőföldje szépségeit, bemutatta a tájat, ahol járunk. Mindezt mosolyogva, kedvesen. Aztán elbúcsúzott. Ilyen emberek máshol nincsenek. Bárki bármit mond!