WuQiao 104 km. Forró szembe-szélben jöttünk egesz nap. Mivel kávét hetek óta nem ittunk, vérnyomásunk a nullán állt. A reggeli megint tojásleves volt, rizs, meg spenótos palacsinta. Átmentünk egy-két "kisváros"-on`, de alig láttunk embert a 6 sávos utakon. Kezd megváltozni a környezet. Sokkal inkább urbánus, látszik, hogy közelítünk Peking felé. Többen kérdeztétek: pálinkát természetesen fogyasztunk, de szigorúan fertőtlenítési célból. Kinek kell az a jóleső bódultság, amit a szer élvezete okoz! Az ebédünket viszont ma mi főztük. Egy étteremben kaptunk egy tál forró kacsa(?)levest, rengeteg fokhagymával és nekünk kellett benne megfőzni a birkahúsos gombócokat, valami bacon-nek kinéző húsos szalonnát, káposztalevelet, meg zellert. Minden asztalon volt egy főző. A feeling teljesen olyan volt, mint egy halaszléfőző-versenyen, csak nem lehetett a másik asztalnál tunkolni. Aztán estére, miután három helyről is elhajtottak, megint egy jószívű motoros mutatta az utat a szállásig. Kíváncsi lennék, hogy otthon egy nagyvarosban hányan pattannának motora és vezetnének fel egy eltévedt kínai biciklis csapatot.

Holnap tovább északnak az ismert irányba.