Mint már az előző postokban megírtuk, megvan a repülőjegyünk, lefoglalt szállásunk Sanghaiban - ahol az átállás és indulás előtti pillanatok fizikailag erősen kimerítő időszakát fogjuk tölteni – ám fiskálisan majdnem nulla szinten állunk.
Hasonló a helyzet, mint 4 éve athéni utunk végén, amikor is 2300 km-t letekerve Patra-ban hajóra ültünk, hogy 3 nap Adria után a biciglikkel megérkezzünk Triesztbe. Vasárnap volt, mikor éjjel elhagytuk a görög partokat és éppen nem találtunk egyetlen nyitva lévő boltot sem. (Akkor 4-en voltunk! ) Végül egy trafiknak kinéző helyen vettünk egy csomagolt kenyeret és két doboz szardíniát, merthogy vége felé jártunk a pénzünknek is.
Jelentősen rontotta túlélési esélyünket, mikor az egyik szardíniát nyitás közben a hajó fedélzetére (ott aludtunk) tálaltam. Vezeklésképpen a maradék 2 eurónkból vizet vettünk a hajó büféjében és bár tudtuk, hogy az alkohol tovább rontja helyzetünket, hiszen vizet von el a szervezettől, uzsonnára felbontottuk Gábor ajándékba vásárolt uzóját. Életünket végül Bielik Józsi mentette meg, mikor a Triesztben a transporter csomagtartójából grill csirkét, kolbászt és tálca Zlaty Bazan-t varázsolt elő. Persze tudtuk, hogy ott lesz, értünk jön és haza is fuvaroz. Titkon számítottunk rá, hogy étel is lesz nála. Bár ezt nem beszéltük meg. Hiába Józsi az egyik legnagyobb szívű ember a világon.
Nos, Patra és az Adria műveleti terület volt. Élesben játszottunk. Most van még 6 hónapunk a felkészülésre, pénzgyűjtésre.
További részletek olvashatók naplónkban!
Új hozzászólások