| „Az út, mely szóba-fogható,
|  |
|
|
Előzetes terveink szerint Sanghaiból indulva észak, észak-keletnek vesszük az irányt és nagyjából 2000 km tekerés után érkezünk majd meg Pekingbe. Áttekerünk Jiangsu, Shandong, Hebei tartományokon, átkelünk a Jangcen és a Sárga folyókon és a térkép szerint tekerünk 1000 méter feletti hegyvidéken is.
Persze nem volt ez mindig így. Az első időszakban 3 féle terv is létezet, több formában is. Pityu eredeti ötlete szerint Ulanbator-ból a Góbi sivatagon keresztül jutottunk volna el Pekingbe. Erre én rálicitáltam a Vlagyivosztok-Peking útvonalat. Akkor szálltunk el teljesen agyilag, mikor mindezt kifelé a Transzszibéria expresszen kívántuk megvalósítani. Konkrét útvonaltervünk volt, majdnem jegyfoglalással, de az orosz vízum, meg a kerékpárok szállítása problémát jelentett. Nem akarták felengedni a kerékpárokat a vonatra, csak, ha külön hálókocsi jegyet (?) veszünk nekik is. Mindhárman betegesen ragaszkodunk a gépeinkhez ( Zsolté és az enyém TREK, Pityué Magellán ), de ezt azért túlzásnak tartottuk. Egyébként is előbb el kellett volna jutnunk velük Moszkváig. Mivel Moszkváig csak repülő jöhetett szóba, így már irreálissá vált az összeg. És akkor még a hazafelé útról nem is volt szó.
Felmerült bennünk, hogy nem is viszünk "biciglit", hanem kint veszünk, de Pityunak egyedi tervezésű spéci gépe van (egy oldalon van a két fék és a váltó, egy olajhenger biztosítja előbb a hátsó majd az első kerék fékezését.) ezért erről is lemondtunk. Végül a legkonzervatívabb megoldás maradt: Sanghai-tól Pekingig.
A logisztikáról, útvonaltervezésről hamarosan.....
Persze nem volt ez mindig így. Az első időszakban 3 féle terv is létezet, több formában is. Pityu eredeti ötlete szerint Ulanbator-ból a Góbi sivatagon keresztül jutottunk volna el Pekingbe. Erre én rálicitáltam a Vlagyivosztok-Peking útvonalat. Akkor szálltunk el teljesen agyilag, mikor mindezt kifelé a Transzszibéria expresszen kívántuk megvalósítani. Konkrét útvonaltervünk volt, majdnem jegyfoglalással, de az orosz vízum, meg a kerékpárok szállítása problémát jelentett. Nem akarták felengedni a kerékpárokat a vonatra, csak, ha külön hálókocsi jegyet (?) veszünk nekik is. Mindhárman betegesen ragaszkodunk a gépeinkhez ( Zsolté és az enyém TREK, Pityué Magellán ), de ezt azért túlzásnak tartottuk. Egyébként is előbb el kellett volna jutnunk velük Moszkváig. Mivel Moszkváig csak repülő jöhetett szóba, így már irreálissá vált az összeg. És akkor még a hazafelé útról nem is volt szó.
Felmerült bennünk, hogy nem is viszünk "biciglit", hanem kint veszünk, de Pityunak egyedi tervezésű spéci gépe van (egy oldalon van a két fék és a váltó, egy olajhenger biztosítja előbb a hátsó majd az első kerék fékezését.) ezért erről is lemondtunk. Végül a legkonzervatívabb megoldás maradt: Sanghai-tól Pekingig.
A logisztikáról, útvonaltervezésről hamarosan.....
Új hozzászólások