Ma vettünk jegyeket a hátralévő napokra. Ez így leírva egyszerűen hangzik, de gyakorlatban nem az. Jegyekhez kétféle módon lehet jutni, mint idegennek (Alien).

1. Lehet online rendelni és dombornyomású kártyával fizetni (ez nálunk nem játszik).
2. Be kell fáradni egy Bank of China fiókba és nagyjából 2 óra sorbanállás után hozzá lehet jutni a maradék jegyekhez.

Azt sajnos elfelejtettük, hogy ez itt Kína. Mindenki hazafias kötelességének érzi, hogy ott legyen a Paralimpián is. És ez így jó. Aznapra jegyet venni olyan ritka, mint egy zsákolás a kerekesszékes kosárlabdamérkőzésen. Ennek megfelelően ma átutaztuk egész Pekinget az előbb említett esemény megtekintéséért, ahova csak azért kaptunk jegyet, mert nem játszott Kína. Azért holnap ott leszünk Béres Dezső és Gyurkota József boccia versenyén, majd a hátralévő napokban megyünk a Madárfészekbe az atlétikai számokra, a kerekesszékes tenisz magyar vonatkozására (Farkas László, Prohászka Csaba) és minden vágyunk bejutni az Aqutics Centerbe, bár ez lehetetlennek tűnik De volt már hasonló feladatunk és azt is megoldottuk.

Pityu (és mi is) teljesen el van ájulva az itteni rendszertől. Amint felszállunk egy tömegközlekedési eszközre, mondjuk buszra, ketten-hárman letapossák egymás sarkát, hogy átadják neki a helyet. Ha ez mégsem valósulna meg, akkor a piros karszalagos kalauz néni, ékes kínai nyelven (az eredmény tekintetében) valószínű a következő felhívást teszi közzé jó hangosan: Figyelem! Helyet kérek egy külföldi mozgáskorlátozott sportolónak! Erre a fél busz feláll és szinte belelökik a székbe Istvánt. Én még nem ültem a helyi viszonylatokon, Ő mindig! Komolyan meg is fogadta, hogy Szegeden minden kínainak átadja a helyet!